Ahhoz, hogy a gyermek szeresse a mozgást vagy az adott sportágat, mi edzők, testnevelő tanárok és nem utolsó sorban a szülők felelünk.

Van, hogy mindössze ennyi a cél, szeresse a mozgást. De mi van akkor, ha ennél már többről van szó? Ha van egy célja, egy álma? Akkor a dolog már nagyon is összetetté válik! Tisztában kell lenni azzal, hogy mik a szenzitív időszakok, mi az, amire abban az életkorban nagyobb hangsúlyt kell fektetni.

Tudni kell azt, hogy megkülönböztetünk kronológiai (naptári életkor) és biológiai (szervezet fejlettségi szintjének állapota) életkort. Gyermekek között óriási szélsőségek lehetnek, serdülés időszakában akár 2-3 évnyi különbségek is megmutatkozhatnak a biológiai és kronológiai kor között. Fejlődést tekintve egy gyerek lehet tipikus, akcelerált (korához képest túlfejlett) vagy retardált (korához képest visszamaradott). Mindezek jelentősen meghatározzák azt, hogy kinél éppen milyen edzésmunkát kell végezni.

Eredményességet tekintve a fogékonysági kornak megfelelően érdemes az edzéstervet kialakítani:

6-8 éves gyerek:

Ebben az időszakban rengeteg játékra van szüksége a gyerekeknek. Felnőtt korban már elfelejtjük azt, hogy milyen sok értelme is van egy játéknak! Gyorsaságot, állóképességet és a koordináció számos részét is lehet vele egyaránt fejleszteni és nem utolsó sorban megtanítja őket a szabálykövetésre, a csapatjátékra. A jutalmazás, dicséret, pozitívumok kiemelése náluk óriási motivációt jelent. Nagy hangsúlyt kell fektetni ebben a korban a koordinációra, gyorsasági koordinációra, mozgásérzékelésre (kinesztézia).

8-10 éves gyerek:

A játéknak még itt is fontos szerepet kell betöltenie. Egyre inkább megjelenik a versenyszellem és a hierarchia is kezd kialakulni, mely a sportágválasztásnál egy szempont lehet. Egyszerűbb sportági technikai elemeket ekkor már jól képesek elsajátítani, sőt egy tökéletesen bemutatott mozgást rendkívül hatékonyan tudnak lemásolni. Jutalmazás csökkenthető, fokozottabban kell figyelni a pozitívumok kiemelésére, a dicséretre, ezáltal azokra a mozgáselemekre még jobban fog figyelni, hisz még tökéletesebben akarja végrehajtani. Ebben az életkorban nagy hangsúlyt kell fektetni a mozgásérzékelésre, gyorsasági koordinációra, reakció-reagálási képesség, ritmusképesség és az egyensúlyozó képesség fejlesztésére.

10-12 éves gyerek:

Mondhatni ez az időszak az, ami tanulás szempontjából a legszenzitívebb. Ilyenkor érdemes a technikák alapjait megfelelően elsajátíttatni a gyerekekkel. A képszerű magyarázat, bemutatás vagy bemutattatás nagy segítséget nyújt a mozgástanulásban. Ebben az életkorban nagy hangsúlyt kell fektetni a reakció-reagálási képesség, ritmusképesség, egyensúlyozó képesség, összekapcsolási-átállási képesség, téri tájékozódó képesség, gyorsaság fejlesztésére, fokozására. Ilyenkor már a törzserő és az általános erő is szenzitív időszakát éli.

12-14 éves gyerek:

Az előző években elsajátított elemeket, gyakorlatokat folyamatosan gyakorolni, tökéletesíteni kell. Ilyenkor már a szakértelem fontosabbá válik számukra, mint a „kedves edző”. Serdülésük következtében változatos, egyénhez igazodó tanításmódszereket kell alkalmazni, sőt ebben a korosztályban már a fiúk és lányok edzésmunkájában is különbséget kell tenni. Ebben az életkorban nagy hangsúlyt kell fektetni a sportági technikai és taktikai elemek tanulására, valamin az összekapcsolási-átállási képesség, téri tájékozódó képesség, differenciáló-irányító képesség, állóképességi erő, törzserő, aerob állóképesség fejlesztésére, fokozására.

14-16 éves gyerek:

Ilyenkor már lehet őket bátrabban terhelni, de ebben az időszakban mindenképpen különbséget kell tenni a fiúk és lányok edzése között. Egyre inkább igénylik azt, hogy ne gyerekként kezeljék őket, hanem felnőttként. A tréningek során jobban lehet támaszkodni az anticipációs képességükre. Előtérbe kell, hogy kerüljön az anaerob terhelés és a nagy intenzitású erőfejlesztés, továbbá nagy hangsúlyt kell fektetni a differenciáló-irányító képesség, speciális koordinációs képesség, állóképességi erő, aerob állóképesség, anaerob állóképesség, gyorserő-robbanékony erő és a maximális erő fejlesztésére, fokozására.

Mi a helyzet a súlyemeléssel gyerek korban?

A kérdésre a válaszom attól függ.

Ha tényleg!! kis súlyokkal végeztetjük a gyakorlatokat, akkor azzal nincs probléma, hisz a gyerek számára az nem okoz nagy energiabefektetést, sőt az nem jár káros hatással a csontozatra, a csontvégek lezáródására, sőt ha hosszú távon gondolkodunk, akkor a legnagyobb pozitívum az, hogy megtanulja helyesen végrehajtani a gyakorlatot. Amire figyelni kell, hogy a súly nagysága ne érje el a szub-maximális határt. Alapvetően is értelmetlen nagy súlyokkal dolgozni, hisz pubertás kor előtt még sem hormonálisan, sem strukturálisan nincs felkészülve a gyermek, így az izom(tömeg)építés felejtős. Elsődlegesnek kell(ene) lennie a helyes technika megtanulása és a megfelelő bemelegítés és levezetés, nyújtás!

A korai súlyzózás helyett érdemesebb inkább saját testsúllyal vagy valamilyen ellenállásos eszközzel dolgozni pl.: gumikötél, TRX. A funkcionális edzés során az ízületek teljes mozgáspályán, mozgásláncokban, a tér minden dimenziójában, funkciójának megfelelően, hatékonyan dolgoznak. Fejlődik az ideg-izom kapcsolat, a propriocepció, az ízületi mobilitás és stabilitás, továbbá a koordinációs és kondicionális képességek egyaránt. Mindez által a megfelelően fel lesz készítve az őt ért súlyzós edzésre.

És a teljesítményt fokozó esetleg tömeg növelő szerekkel?

Súlyosan károsítja a gyermek egészségét hosszú távon, sőt akár halált is okozhat. Ez nem vicc. Inkább legyen a gyerek táplálkozása 110%-os, ha az rendben van, akkor is fog látszódni az edzések során végrehajtott munka eredménye.

Ha gyermeked edzőhöz járatod, akkor néha-néha nem árt megnézni egy-egy edzést és leellenőrizni azt, hogy mi is folyik ott ténylegesen.